Sziasztok! Kicsit megkésve, de itt a különkiadás :) Remélem tetszeni fog és várom a véleményeiteket. Addig is jó olvasást! :)
Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.
/Márai Sándor/
A Buli
Úgy döntöttem, ki öltözöm az esti bulira. Nem is lettem volna épeszű, ha másképp határozok. Egyik kedvenc ruhámat, amiből nem volt kevés, vettem fel. Kétoldalt fekete csík volt benne, elől a nyakamnál egy félpánt ívelt át, hátul ugyanakkor a másik karomig egy fekete pánt formált egy x féleséget, így egy kis szabad felületet hagyva a hátamon. A ruha maga fehér volt és combközépig ért, szabadon hagyva formás lábaimat. Magassarkú cipőt vettem hozzá, amit körbe szintén egy fehér csík keretezett. Amikor Ryan meglátott tátva maradt a szája. Pedig elég gyakran öltözködtem így az utóbbi időben és még a suliba se féltem kihívó ruhába elmenni. Egyáltalán nem zavarta. Csak az érdekelte, hogy jól érezzem magam a bőrömben. A többiek is igen szexin néztek ki. Tamin farmer szoknya volt egy toppal, míg a fúkon nadrág és ing, de ezt inkább nem részletezem. A mindennapi viseletnél elegánsabbak voltak az biztos.
Na, én valami ilyesmi buli ruhára
gondoltam Bellának. Szerintetek milyen?
– Istenien nézel ki! – dicsért meg, amint a lépcsőn leértem és gyengéd csókot leheltem ajkaira. A vérem felforrt, de sajnos nem téphettem le róla azonnal a ruhákat. Végtére is nem rég öltözködtünk fel mind a ketten.
– Köszönöm! – tuti elpirultam volna, ha képes lennék ilyesmire.
– Na, akkor végre indulhatunk. – Dean soha meg nem unóan próbált szekálni.
– Ha nem akarsz itthon ücsörögni, akkor megmozdíthatnád a nagy seggedet és tényleg mehetnénk végre. – vágtam vissza, ugyanis a kanapén heverészett nagy kényelmesen.
– Nem én voltam az, aki órákig készülődött. – emberi léptékkel mérve biztos nem volt több pár másodpercnél.
– Mégis rád kell várni. – a többiek jót nevettek a szócsatánkon. Dean dörmögött magában, majd végre feltápászkodott. Közben kitártam az ajtó, hogy végre tényleg indulhassunk.
– Vigyázzatok magatokra gyerekek. Ha bármi van, szóljatok! – az aggódó anya. Mindig túlzásba esik, de nem is lenne az anyukánk, ha nem tenné, még ha nem is ő az igazi. Számunkra olyan, mintha az lenne.
Természetesen velünk tartott még a másik két bátyánk is, Jami, aki Tami párja volt és Von, a nagy művész. Minden városban van kiállítása akárhova is megyünk. Nem tudom, hogy csinálja, de nagyon tehetséges az biztos. Ráadásul neki köszönhetem az életemet. Ha ő nincs, rég a holtak közt lennék véglegesen. Így azért mégis más.
Egymás után léptünk be a szórakozóhelyre. Ryan és én egymás mellett kézen fogva, aztán ugyanígy Tamiék is, majd sorban a többiek. Villogtak a fények, amik egy kissé bántották az éles szememet. Jó pár percbe bele telt mire megszoktam. Mindenki elvegyült a tömegben. Jobban mondva Dean és Domi, a nagy nőcsábászok.
– Aztán semmi őrültség! – ordított utánuk Von, de már nem is hallották. – Remélem nem csinálnak ostobaságot. – látszik mennyire ritkán járunk el ilyen helyekre, de Tami jó kedvét semmi sem ronthatta el.
– Ne legyetek már ilyenek. Elvégre bulizni jöttünk. Érezzük hát jól magunkat. – már fogta is és a táncparkett felé húzta Jami-t, aki engedelmesen követte és már ott ropták.
– Nektek könnyű, mert van kivel mulatnotok. – morgolódott. Még soha nem láttam ilyennek. Közülünk ő volt a legoptimistább.
– Hát akkor menj és szedj föl te is valakit. Vegyél példát Domi-ékról. – igyekeztem noszogatni.
– Á! Félek, hogy elveszíteném a fejemet.
– Te? Közülünk te vagy a legjózanabb, az egyetlen, akit nem fenyeget ez a veszély. – mosolyogtam rá. De ez tényleg így van. Mindig olyan racionálisan gondolkodik, mint egy öreg tudós. Bár, ha úgy vesszük akkor az is.
– Gyere Von! Menjünk! Térképezzük fel a terepet. – biztatta Benji is.
– Neked aztán pláne nem kéne ilyenekre gondolnod! – mérte végig gyanakodva kis öcsénket. A délután történtek ellenére ez azért veszélyes lehet. De ha ott van Von, akkor csak nem lesz gond.
– Ugyan már! Ha te velem vagy, akkor nem lesz semmi baj. Meg ma amúgy is jól érzem magam. – valóban olyan volt, mint, akit kicseréltek. Még mindig aggódtam érte, de ma szórakozni jöttem, úgyhogy bulizzunk. Megfogtam Ryant és én is elkezdtem húzni a tömeg felé. Nem sokkal később mi is ott táncoltunk Tami-ék mellett. Közben Dean és Domi is becsajozott, így ők is ott ropták velünk.
– Szia Ryan! – kocogtatta meg a hátát Kathrine. Sec-perc alatt felment bennem a pumpa. Majdnem neki ugrottam, de Ryan gyorsan a háta mögé tolt. – Tudtam, hogy itt leszel. Ott ülünk! Nincs kedved csatlakozni hozzánk? – mutatott a többi lány felé, akik kacéran integetettek feléje. Ez már aztán több a soknál. Háborogtam, de mielőtt szólhattam volna, Ryan leintett.
– Mi a baj édesem? – éreztem, ahogy megremeg és az egész teste megfeszül.
– Az illata. – nyögte halkan, de én így is meghallottam. Ennek nem lesz jó vége. Azonnal friss levegőre kell vinnem. Már eleve el se kellett volna jönnünk. Tudtam, hogy valami történni fog. Próbáltam kifelé húzni, de nem mozdult. Ekkora tömegben meg nem vethettem be emberfeletti erőmet.
– Ryan! Ne csináld. Ebből baj lesz. – lehet nem ártott volna vadászni is azelőtt mielőtt bulizni megyünk ennyi csábító ember közé. Benji meglepően jól bírj a többiekhez képest.
– Nem lesz baj. Csak szórakozom egy kicsit. – fordult felém. Az írisze vörösbarnában úszott, ami az éhség tipikus jele. Egy inger felgyorsíthatja a reakciót, mert az előbb még tiszta volt a szeme. – Szeretlek. – megcsókolt, majd követte a lányt és beült közéjük. A szeme rémisztő volt, még se tehettem semmit.
– Bella! Minden rendben? – ölelt át Tami.
– Nem tudom. Nem volt túl jó ötlet ez a buli. – fejem az asztal felé fordult ahol Ryan élete legnagyobb hibáját készült elkövetni. Jókat nevetett. Ki tudja meddig képes még uralkodni magán. Most már ő volt a vadász.
– Megölöm, ha meg mer csalni. – Tami követte a fejemet és meglátta Ryant a lányok között.
– Ryan soha nem csalna meg, hisz tudod. – kétségbeesetten néztem rá.
– Nem, ő soha nem lenne képes arra. – rázta a fejét. Képtelen volt elhinni, ahogy én is, de a tények magukért beszéltek.
– Ezt én is tudom, de te nem láttad a szemét.
– Akkor valamit tennünk kell. – kúszott egyre feljebb a hangja.
– Mégis mit tehetnénk ekkora tömegben? Ha közbe avatkozunk, abból verekedés lenne és nem éppen emberi. – ő is pontosan tudta, hogy igazam van. Ha valakit elkap a vágy, az ösztön, azt máshogy nem lehet leállítani, azzal pedig lelepleznénk magunkat. Egyik megoldás sem jobb.
– Valami baj van? – jelent meg Jami miután Tami sokáig maradt távol.
– Csak Ryan nem bír uralkodni magán. – magyarázta gyorsan és fejével az asztal felé bökött. Ryan a lányok nyakát szagolgatta, Kathrine pedig elégedett mosollyal tekingetett felém. Még nem tudta mi vár rá.
– Hogy mulattok földijeim? – lassan körénk gyűlt mindenki. Visszatért köreinkbe Dean, Domi, Benji és Von is. Csak Ryan hiányzott. – Úgy látom a tesó kifejezetten jól múlat.
– Azt hiszem ez nem a legmegfelelőbb pillanat az idióta vicceidhez. – támadtam neki. De Jami visszatartott. Láttam, ahogy Ryan egyre nagyobb levegőket vesz, mikor fejét a lányok nyakához hajtja, mélyet lélegezve illatukból. Nagyon viaskodott magával. Kinyitotta a száját és a fényben megcsillantak szemfogai. Oda se mertem nézni. Apáék nagyon ki lesznek akadva. Bele se mertem gondolni mi lesz kedvesemmel ezek után, hisz az egyik legfontosabb szabályt készül megszegni és az inkognitónkat felfedni.
– Ne haragudj Bella! – hallottam meg Ryan hangját. Félve tekintettem fel, de örömmel nyugtáztam, hogy egyik lánynak sem esett baja.
– Jaj, Ryan! Tudtam, hogy nem fogod megtenni. – akkora kő esett le a szívemről. A karjaiba vetettem magam. Még láttam, ahogy Kathrine duzzogva távozik a hátsó kijáraton egyedül.
– Nem voltam képes rá. Egyfolytában a te arcodat láttam magam előtt. Annyira szeretlek, hogy ez erősebb volt, minden ösztönömnél és mikor rád néztem, láttam, hogy az arcod eltakarod és akkor magamhoz tértem. – közelebb húzott magához. – Kérlek bocsáss meg!
– Minden jó, ha jó a vége! – lőtt be egy újabb szöveget Dean, de ebben most egyetértettem vele.
– Akkor azt hiszem vége a bulinak és ideje haza mennünk. – hálát adtam az égnek, amiért ezt nem nekem kellett kimondanom. Megtette helyettem Von.
– Ti simán végig néztétek volna, ahogy elszúrok mindent? – vonta kérdőre testvéreit.
– Mégis mit tehettünk volna, amikor te nem tudtál uralkodni magadon. Ha közbe lépünk ugyanúgy lebukunk ezt te is tudod. – nehéz ilyenkor megfelelően mérlegelni, hisz így is úgy is lebuktunk volna. Jobb lenne inkább elfeledni ezt az egészet, de az tuti, hogy egy jó darabig megint nem megyek bulizni és semmivel se tudnak rávenni, hogy másképp döntsek. Szorosan kapaszkodtam Ryan derekába miközben kifelé haladtunk. Hüvös leheletét éreztem a fejem búbján.
– ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – éles sikoltás törte meg az egy percre abba maradt zene csendjét. Mindenki rémülten fordult a hang irányába. Mi is. Von, Dean és Domi odamentek megnézni mi történt. Kathrine barátnői most indultak volna utána, de egyikőjük sikolya után, azé aki először kilépett az utcára, mind remegve fordultak vissza.
– Kathrine az. – jöttek vissza a fiúk.
– Ez biztos? – kérdeztem idegesen.
– Igen. – bólogattak egyszerre.
– Mi történt?
– Valószínűleg vámpír. – gondolkodott el Von. – Mármint amennyire ilyen távolságból megtudtam állapítani.
– De a bulin rajtunk kívül nem láttunk más vámpírokat. Közülünk pedig senki nem tehette, mert abban az időben mind együtt voltunk. Hisz még láttuk is távozni! – fel nem tudtam fogni a történteket. De mért tett volna ilyet egy másik vámpír pont ott, ahol buliztunk?
– Csak nem szöktél ki öcsi úgy, hogy észre se vettük? – ez már túl megy minden határon. Ez egy ocsmány poén próbálkozás volt és nem is a megfelelő időben.
– Dean! Ez aztán mocskos volt még tőled is. – mosta meg a fejét Domi.
– Igazad van. Sajnálom!
Megkellett várnunk a rendőrséget, hogy minket is kihallgassanak. Ha eltűnünk az eléggé gyanús lett volna, hisz rengetegen látták Ryan-nel a lányt. A szüleink természetesen értünk jöttek mivel mi kiskorúnak számítottunk, annak ellenére, hogy a bátyáink velünk voltak.
– Ugye valóban nem ti voltatok és nem csak fedezitek egymást? – kérdezte apa már otthon.
– Persze, hogy nem apa. Még láttuk távozni a lányt és onnantól kezdve végig együtt voltunk. – rosszul esett, hogy ilyeneket gondol rólunk, bár most volt alapja, csak erről ő nem tudott.
– Rendben van. Pakoljatok! Még ma éjjel elmegyünk innen.
– Marco! – nézett rá anya csodálkozva.
– Apa! Gondolkodj egy kicsit! Az érettségiig már csak pár hét van. – vette át a szót Domi. – Ha most lelépünk az ugyanúgy gyanússá tenne minket. Arra pedig nincs szükségünk.
– Dominak igaza van. – csatlakozott Von is.
– Igazatok van. De az érettségi után itt se vagyunk. Addigra mindenkinek legyen becsomagolva a cucca. – a témát ezzel lezártuk.
