9. fejezet - Részlet

Sziasztok! Ez most csak egy kis nyers részlet, nincs még kidolgozva, mert ma délután az Eclipse-n voltam, ami nagyon király volt :) és ezért nem tudtam még felvinni a fejit a gépre. De ezt holnap mindenképpen pótlom és akkor holnap fenn is lesz a teljes feji. Addig is remélem ez a kis ízelítő elnyeri majd tetszéseteket. A teljes fejezetben elég sok átfedés lesz az előzővel, de mint látható lesz benne újdonság is nem is kevés :) Majd kiderül, mennyire nyerte el a tetszéseteket. De ahhoz nem árt majd néhány komi is. Mostanában nem nagyon komiztok :( Kérlek írjatok, mert abból tudom jó-e vagy sem. :) Köszi!


- Ebbe szeretnék tőled mérget Ryan! Az a legjobb, ha a tiéd kering majd az ereiben. Több helyen meg is kell majd harapnod. Menni fog? - kinyílt az ajtó és Von jelent meg. Mindenhol vér lepte. Az agyam teljesen leblokkolt. Vége a műtétnek? - Figyelsz te rám egyáltalán?

- Menni fog! - nagy nehezen eljutott a tudatomig, mit várnak tőlem. Azt akarom, hogy hozzám tartozzon, de neki kell majd döntenie. Ha nem akar velünk maradni, nem fogom kényszeríteni.

- Biztos? Itt nincs hibázási lehetőség. - kérdőn nézett rám. Ez a bizalmatlanság kezd egy kissé idegesíteni. A torkom kaparása nem csökkent, de ez nem jelent semmit. Érte bármire képes lennék.

- Megtudom csinálni. - elvettem tőle az üvegcsét. A helyiségben lévő csöndet éles sikoly törte meg. - Bella!

- Most a saját feladatoddal törődj! - majdnem berohantam megnézni, mi van vele. Von visszatartott.

- Minek mérget tennem ebbe az üvegbe? - csak most esett le igazán, mit is kell csinálnom. Az agyam annyira máshol járt. Legszívesebben ott lett volna mellette. De az nem lett volna a legjobb, ezt én is tudom. Úgy se tehetek semmit, amit Von ne tenne meg érte.

- Mert egy injekciós tűvel egyenesen a szívébe juttatjuk. Aztán pár helyen megharapod, hogy minél gyorsabban terjedjen a méreg. - felfogtam a lényeget. Végül is mindegy, csak sikerüljön.

A család kérdő tekintetétől ölelve, elmentem vadászni, hogy mérget tudjak csepegtetni az üvegbe. Legalább ennyit segíthetek, ha mást nem is. Siettem. Minél előbb vissza akartam érni, nem volt túl sok időm. 

Hamar sikerült is elintéznem. Most nem vacakoltam annyit elvégre nem enni mentem. 

Semmivel sem törődve rontottam be.

- Sikerült. - jelentettem ki. A látvány iszonyatos volt. Bella mozdulatlanul feküdt, egész testét vér borította. A torkom kapart vére illatától még sem éreztettem késztetést, hogy bántsam. Azt akartam, legyen jól mielőbb. Jacob nem volt a helyiségben. Tudtam, milyen feladatot bíztak rá, így nem kérdezősködtem.

- Pont időben. - vette ki a kezemből. Egy tűvel felszívta és egyenesen Bella szívébe szúrta. - Most te jössz! - hirtelen azt se tudtam mihez kezdjek. - Ryan! Erre nincs idő.

- Oké! - közelebb léptem, megfogtam a karját és megmartam a hajlatát, majd megnyaltam, hogy beforrjon a seb. Apát láttam párszor, hogyan csinálja. Most igazán jól jött. Még pár helyen tettem ugyanezt. Nem hittem, hogy sikerülni fog megállni, de a megmentési szándék erősebb volt bennem.

- Egyelőre ennyit tehettünk. Nincs más, mint a várakozás. - tudtam ez elég hosszú folyamat lesz, de ha törik, ha szakad én végig mellette leszek.

Mellé húztam egy széket és leültem. Kezét az enyémbe vettem. Minden rezdülését érezni akarom. Tudnom kell sikerült-e.