17. fejezet - Otthon, édes otthon

sziasztok!

Végre megérkezett a friss :D remélem már vártátok és tetszeni fog :D nyugodtan írjátok meg véleményeiteket! Jó olvasást mindenkinek! :D

Ha olyan emberek fogadnak be, akik szeretettel 

bánnak veled - ugyanakkor természetességgel, anélkül, 

hogy rád kényszerítenék az akaratukat -, előfordulhat, 

hogy kedved támad még inkább közéjük tartozni.

Fabio Geda

Jake, gyönyörű, de meglepett arcával találtam magam szemben. Szóhoz sem jutott a megdöbbenéstől. Nem is csodálom, hiszen iszonyú régen találkoztunk utoljára. Már meg se tudnám pontosan mondani, hogy az mikor is volt. És most olyan furcsa volt őt viszont látni. Furcsa volt újra ezen a helyen lenni, ahol minden kezdődött. De mindig ez lesz az igazi otthonom és most jó volt ennyi idő után újra itthon lenni. Mintha csak egy hosszú útról tértem volna haza, ami majdnem igaz is. Apa egészen addig, amíg ide nem értünk, nem árulta el hogy hova tartunk és hol fogunk élni az elkövetkezendő pár évben. Ezt azzal magyarázta, hogy nem akart idő előtt felzaklatni, mert tudta, hogy nekem ez mit jelent. És nem tévedett. Tényleg sokat jelent és valószínű ideje korán ideges lettem volna a tudattól. De most, hogy ténylegesen itt voltam nem éreztem mást csak örömöt. Minden vágyam az volt, hogy végre újra láthassam a legjobb barátomat. Természetesen a régi házunkat foglaltuk el, ami szintén rengeteg emléket ébresztett bennem. Ki sem pakoltam. Az első dolgom az volt, hogy felkeressem rég nem látott farkasomat. Minél jobban vágytam erre. És mikor megláttam, hirtelen azt se tudtam mit mondjak. Valóban nem változott semmit. Ugyanaz volt, mint aki annak idején. Az én Jake-m.

Amikor magához tért, azonnal karjaiba kapott és jó erősen megölelt nem törődve azzal, hogy én egy vámpír vagyok. De ez köztünk soha sem számított. Örömmel viszonoztam az ölelését. Jó volt újra a karjaiban lenni.

– Bella! Te itt! Mégis hogy….. – dadogta. Még mindig nem akart hinni a szemének. Miután letett, tetőtől talpig végig mért.

– Hát így! Apának itt van dolga, úgyhogy vissza telepedtünk. – zavarban voltam fürkésző nézésétől. Ő volt az egyetlen, aki még most is ilyesmit ki tudott belőlem váltani.

– Fantasztikusan nézel ki. – füttyentett elismerően. – Mintha nem is te lennél. Igazi bomba nő vagy. – dicsért tovább. Jól esett ezt az ő szájából is hallani, bár tisztában voltam ezzel, de hagytam. – Rengeteget változtál. – húzta össze még szűkebbre amúgy is szűk szemeit.

– Te viszont tényleg nem változtál semmit. – mosolyogtam rá. Még csak pár perce láttuk egymást újra, de jól tudtam, hogy ő még mindig az a szeleburdi vérfarkas, aki volt.

– Miért nem hívtál fel? – vont kérdőre. Igaz nagyon rég beszéltünk, de tudtam, hogy most az érkezésemre céloz.

– Azért, mert apa nekem se mondta el, hogy ide jövünk, amíg itt nem voltunk. Aztán meg már nem volt értelme. Az első utam hozzád vezetett, hogy végre annyi év után láthassalak. – magyaráztam levegő vétel nélkül. Ő csak állt és figyelt. Még mindig nem hitte el, hogy itt állok előtte, teljes életnagyságban.

– Úristen! El se hiszem, hogy itt vagy. – ölelt még egyszer magához, amit én is viszonoztam. Jó volt újra itt lenni. – De ez azt jelenti, hogy a többiek is itt vannak, ugye? – félve néztem rá.

– Igen. – tudtam, hogy ez a része nem fog neki annyira tetszeni, hisz mi nem teljesen vegetáriánus életmódot folytatunk, amivel azóta sem tudott megbirkózni. Főleg azért, mert én is ezt az életformát folytatom.

– Akkor értesítenem kell Sam-et, hogy visszatértetek. De előtte szeretnélek figyelmeztetni. – meglepődve néztem rá. – A szomszéd városban szintén van egy falka, akivel mi nagyon jóban vagyunk, nem dúl csata a két falka között, ne ijedj meg, viszont az elmúlt hetekben a környékünkön újra mozgolódni kezdtek a vámpírok, ezért készültségben vagyunk. Tudnak rólatok, de kétlem, hogy minden bemutatás nélkül felismernének titeket, ezért legyetek nagyon óvatosak. – új falka? Erről nem nagyon beszélt Jake. Igaz, elég régen beszéltünk utoljára. És végül is várható volt, hogy a világ alakulásával lesznek új falkák. Mindig vannak, ahogy a vámpírok se fogynak el soha.

– Rendben Jake! Köszönöm az információt. Vigyázni fogunk.

– Annyira jó téged újra látni. – ölelt meg megint. – De most mennem kell. De, amint tudsz keress fel, hogy tudjunk egy jót beszélgetni. Húh! Észbontóan nézel ki. Nem gondoltam, hogy ennyire meg leszel változva, ha újra látlak. De tetszik az új Bella. – kacsintott még egyet, majd eltűnt a fák között. Jót mosolyogtam utolsó szavain. Aztán siettem haza, mert biztos voltam benne, hogy Sam hamarosan látogatását teszi nálunk néhány falka taggal, amint tudomást szerez itt létünkről és én még előtte tájékoztatni akartam családomat az új fejleményekről.

Ryan idegesen topogott az előszoba közepén.

– Te még is merre jártál? – rontott nekem, amint beléptem a nappaliba. Még soha nem láttam ilyennek. – A környék nyüzsög a vérfarkasoktól. Nem tűnhetsz el, csak úgy, szó nélkül. – még szexibb volt, amikor aggódott. Gyengéd csókot leheltem ajkaira.

– Meglátogattam Jake-t. Meg kell értened, hogy már nagyon régen nem láttam és most, hogy visszatértünk, azonnal látnom kellett. És nagyon jól tudod, hogy engem egyik se bántana soha sem úgyhogy nincs miért aggódnod. – mondtam hanyagul, de aztán eszembe jutottak Jake figyelmeztető szavai. – Apa merre van? Sürgősen beszélnem kell vele.

– A dolgozó szobájában. – értetlenül nézett rám, de kérdés nélkül válaszolt. Sebesen arra vettem az irányt és sec-perc alatt ott álltam az ajtó előtt. Igyekeztem leplezni idegességemet. Jó volt Jake-t újra látni és tőlük nem is féltem. Tudtam, hogy a falka, ha a többieket nem is, engem kitörő örömmel fogad majd. Persze nem élcelődésektől mentesen, de hát ők már csak ilyenek. Ugyanakkor a másik falkától kirázott a hideg. Nem egyszer harcoltunk idegen vérfarkasokkal, amikor utunk során olykor összeakadtunk velük és ehhez a szomszédos falkához semmilyen szerződés nem kötött minket. És ez rettentően megrémített. Nem tudtam mit várhatunk, bár Jake azt mondta tudnak rólunk, tehát be vannak valamilyen szinten avatva a helyzetünkbe. Persze reméltem, hogy nem teljes mértékig. Halkan bekopogtam.

– Szabad! – jött a mély válasz. Lassan léptem be. – Á! Bella! – nézett fel, amint meghallotta az ajtó nyílását.

– Beszélnünk kell egy nagyon fontos ügyben. – megtanultam leplezni az érzéseimet, de apa előtt semmit nem lehetett titkolni.

– Valami baj van?

– Ne tudom. Döntsd el te! – azzal elmondtam neki a Jake-kel való találkozásomat és az új falkát a szomszédban. Ő sem volt túl lelkes. A farkasok kezdtek elszaporodni.

– Egyelőre várunk. Meglátjuk mi lesz. – ennél nem mondott többet. Felállt az íróasztaltól és elindult kifelé. – Most pedig összehívok egy családi tanácsot, hogy a többiek is tudjanak róla és mindenki óvatosabb legyen a szokásosnál. – Csak bólintottam, majd követtem a nappaliba. Két percbe se tellett és már mindenki lenn ült. Benji a költözéskor szokásos depressziójában szenvedett. Már mindannyian megszoktuk. Pár nap és túl lesz rajta. Csak be kell rendezkednie. Domi és Dean folyamatosan lőtték a szokásos poénjaikat és egyfolytában engem próbáltak szekálni, de rólam minden lepergett, így egy idő után felhagytak vele. Von ismét egy kiállításra készült így mióta megjöttünk ki sem mozdult a műterméből. Tami Jami kezét szorongatta izgatottan. Legalább olyan izgatott volt, hogy újra itt vagyunk, mint én, ha nem jobban. Ő aztán igazán tudja, hogy mit jelent nekem ez a hely. Azt hittem sokkal felkavaróbb lesz újra itt lenni. De nem. Inkább megnyugtató. Jó újra az ismerős helyen még ha az idők folyamán kissé meg is változott, hisz a sok rossz élmény mellett rengeteg jó élmény is ide köt.

Apa elmondta a köztünk zajlott beszélgetést. Tami nem volt elragadtatva. Ő mindig is irtózott ezektől a lényektől. Most ha nem muszáj alig fogja elhagyni a lakást.

– Ezért mindenkit kérek, hogy legyetek nagyon-nagyon óvatosak és egyedül senki ne menjen sehová.

– Kénytelenek leszünk párban járkálni? – nyögte Domi elhaltan.

– Igen. Remélem mindenkinek világos! – mondta ellenkezést nem tűrően. Nem volt mit tenni, ehhez kellett magunkat tartani, nem mintha olyan sokat járnánk egyedül bárhová is.

Nem sokkal később irtózatos bűz ütötte meg mindannyiunk orrát. Ahogy sejtettem, nem tellett sok időbe és Sam a falkájával meg tette első látogatását nálunk.

Apa, amint megérezte jöttüket, azonnal az ajtóhoz ment és már kint fogadta az egyre közeledő farkasokat. Mi is követtük és nagy meglepetésemre nem voltak egyedül. Idegen farkasok jöttek velük. Nem tartott sokáig míg rájöttem, hogy ezek biztos a szomszédos falka tagjai lehetnek, mert Jake-től tudom, hogy ők nem gyarapodtak az évek során, ráadásul Sam és a többiek emberi alakban közeledtek, míg ők nem voltak ilyen bátrak.

– Sam! Köszönjük üdvözlő látogatásotokat! Mi továbbra is tartjuk magunkat az annak idején kötött szerződésünkhöz. Nem táplálkozunk a környéken, ahogy eddig sem.

– Rendben. Mi is tartjuk magunkat hozzá, addig amíg ti meg nem szegitek valamelyik pontját. A szerződésünk örök életű, az idő nem csorbít rajta. Amíg ti nem szegitek meg, addig nincs okunk felbontani azt. – az egész beszélgetés olyan hivatalosnak hangzott. A többiek tartották még magukat, de láttam rajtuk, alig várják, hogy végre kellőképpen üdvözölhessenek, de ennek még nem volt itt az ideje. Sam nem fejezte be mondandóját. – Azonban nem csak ez a jövetelünk célja. Tudtommal értesültetek róla, hogy a szomszédos városban is van egy falka. – apa csak bólintott. Mind türelmesen vártuk ennek a kimenetelét. Még az állandóan beszólogató bátyáim száját se hagyta el egyetlen szó sem. – Tudnak a köztünk köttetett szerződésről. Ennek ellenére nem bíztak bennetek annyira, hogy emberi alakban jöjjenek, viszont tiszteletben tartják ezt, míg az ő földjükön sem garázdálkodtok, nem vadásztok. Szeretnének rólatok szagmintát venni, hogy felismerjenek benneteket. – az első farkas elindult felénk. – Ő itt Mo, a falka vezére. Később lesz alkalmatok a többiekkel is megismerkedni, sokat vagyunk egymás társaságában. – először ő szagolt végéig bennünket, majd sorba a többiek is. Jó sokan voltak, ami eléggé meglepő volt számunkra. Sejtelmes pillantásokat vetettünk egymásra, de nem szóltunk. Türelmesen vártuk míg az utolsó farkas is le vette szagmintánkat. – Ez persze nem azt jelenti, hogy bármikor engedély nélkül beléphettek a területünkre. Természetesen ez alól az egyetlen kivétel Bella, akit bármikor szívesen látunk. Isten hozott itthon Bella! – ezzel meg volt a látogatás hivatalos része. Közelebb mentem, hogy mindenkit kellően üdvözölni tudjak. – Isten hozott itthon! – mondta Sam. – Mo! Ő itt Bella! Az egyetlen vámpír, aki beléphet a területünkre. – ezzel megtörtént a bemutatásom. Mo csak bólintott felém, hogy tudomásul vette és agyába véste a szagomat.

– Köszönöm Sam! – megöleltem őt. Nem húzódzkodott el. Tudtam, hogy így lesz, ezért mertem ilyesmire vetemedni.

– Hé Bella! Mizujs veled csajszi? Erre felé vetett végre a sors? – aztán sorba következtek a többiek is. Jared volt az első, aki rám vetette magát. Jó érzés volt, hogy mind ennyire örülnek a viszontlátásnak. Ilyesmibe nem is mertem reménykedni. Tudtam, hogy hiányzom nekik és örülni fognak, ha újra találkozunk, de hogy ennyire, azt nem is gondoltam volna. Rettentően jól esett, hisz nagyon sokáig ők vigyáztak rám és annak ellenére, hogy vámpír lettem, egyáltalán nem változott köztünk semmi és ezt minden erejükkel igyekeztek is érzékeltetni velem. – Azt a mindenit! Igazi bomba csaj lettél!

– Bella! Végre újra itt! Mondd csak még is merre jártál ennyi ideig? – Embry és Quil következett.

– Most, hogy itt vagy, Jake majd kicsattan a boldogságtól. – ugrott a nyakamba Seth. Közben a családom bevonult és magunkra hagyott minket, csak Ryan maradt velem. Ő nem mert velük egyedül hagyni.

– Ezt nem mondhatja el magáról mindenki. – szólalt meg Leah is.

– Én is örülök, hogy látlak Leah! – mondtam mosolyogva. Ő az egyetlen, aki soha sem bírt. Nem mintha ez bármikor is izgatott volna.

– Mi a frásznak kellett visszajönnötök? Van így is épp elég bajunk. – fakadt ki. Már vártam.

– Elég legyen Leah! – mordult rá Sam. – Téged bármikor szívesen látunk. Remélem teszel majd néhány látogatást nálunk. Most megyünk. Örülünk, hogy láttunk. – szokatlan mód rám mosolygott, amit viszonoztam.

– Köszönöm Sam! És számíthattok rám.

– Mielőbb látogass meg minket Bella! – noszogatott Quil.

– Bizony! Jó sok mesélni valónk van. – ugratott Jared.

– Ja, persze, arról, hogy s mint loptuk a napot a nagy semmittevés közepette. – röhögte Embry.

– Az egyszer biztos, hogy neked több van, mint nekünk. – mondta végül Jared, majd sarkon fordultak és ahogy jöttek el is tűntek. Ryannel ketten maradtunk.

– Ki ráz tőlük a hideg. – mondta kedvesem, aki eddig csendben figyelte az eseményeket.

– Ugyan már szívem! – odamentem és megfogtam a kezét. – Jó fejek. És ne felejtsd el, ha ők nem lennének, akkor én most nem lennék a tiéd.

– Ez igaz, de ettől még nem fogom őket szeretni. Ugye nem akarsz tényleg elmenni hozzájuk?

– Már mért ne mennék? – közben visszatértünk a házba.

– Mert én nem bízom bennük. – még soha nem veszekedtünk, de úgy látszik itt volt az ideje.

– Én viszont igen. Tudom, hogy egyikük se bántana soha. Még mindig családtag vagyok. Nem változtat semmin, hogy vámpír lettem.

– De igen is sok mindenen változtat. Főleg, hogy van egy másik falka is. – eddig se szerettem ha megmondják nekem mit csináljak és ezt most se fogom hagyni.

– Mi van? Csak nem viszály van a paradicsomban? – kezdte a piszkálgatást Domi.

– Húh Bella! Bűzlesz a farkasszagtól. – folytatta Dean és mindketten jót nevettek saját magukon. De engem most sem érdekelt a hülyeségük, ahogy eddig sem. Csak Ryan-nel folytatott vitámra figyeltem. Felmentünk a szobánkba, bár tudtuk jól, hogy éles hallásunknak köszönhetően úgy se tudjuk kizárni a kéretlen hallgatóságot. De legalább szem előtt nem leszünk.

– Nézd édesem! Én tudom, hogy neked ők mennyire fontosak, de abban már nem vagyok annyira biztos, hogy te is az vagy nekik. – folytatta tovább, de engem ez cseppet sem hatott meg. Az évek alatt megedződtem, abból a befolyásolható kislányból igazi nővé értem és ha valamit a fejembe veszek, abból bizony nem engedek és ezt Ryan is pontosan tudja, hisz nála jobban senki sem ismer. Ennek ellenére minden alkalmat megragad, hogy érvényesítse férfiúi akaratát és apró-cseprő ügyekben hagyom is, de nem olyannal kapcsolatban, ami az életemről, a barátaimról szól. Senki sem tarthat távol a falkától.

– Szívem! Túlzásba viszed a dolgot. Mindannyiunkat köt a szerződés, így ők sem tennének olyat, amivel megszegnék. Ahhoz, hogy lépjenek előbb nekünk kell megsértenünk valamelyik pontját. Ezt neked is tudnod kell, hisz egyszer elvégeztél egy jogi egyetemet. Holnap meglátogatom őket. Szóval zárjuk le a témát és inkább gyere ide. – magamhoz húztam és gyengéden megcsókoltam. Ez bőven elég volt a szenvedély felkorbácsolásához. Néhány másodperc múlva már az ágyon feküdtünk és szeretkeztünk. Ahogy teste az enyémhez ért, minden porcikám felforrt. Jéghidegem testem egy vulkánra hasonlított, ami éppen kitörni készül. Alig bírtam visszafogni magam, de tudtam, hogy odalentről néhányan a fülüket hegyezik és később ezt hallgathatom majd. Úgyhogy ha nehezemre is eset, kénytelen voltam visszafogni magam. Az éjszakát végig szeretkeztük, kifogyhatatlanul, megállás nélkül. Minden alkalommal fantasztikus volt vele, ez mégis más volt. Talán a hely tette. Az, hogy otthon vagyok. Otthon, ahol biztonságban érezhettem magam jobban, mint bárhol máshol, hisz itt nem csak a családom vigyáz rám, hanem a legjobb barátom is. Úgy éreztem, mintha soha se mentem volna el itthonról.

Másnap, nem törődve Ryan tiltakozásával, és a bátyáim élcelődésével a tegnap éjszakával kapcsolatban, ugyanis tudtam, hogy így lesz, úgy döntöttem fel keresem Jake-t, hogy végre nyugodtan egy jót dumcsizhassunk. Mivel oda senki nem jöhetett velem, kénytelen voltam egyedül menni. Automatikusan a régi házánál kerestem, de ott azt mondták kiköltözött egy tisztásra az erdő közepére. Sam is helyen lakott, de mivel azt tudtam, hol van, ezért úgy döntöttem pontosabb útbaigazítást kérek, amit meg is kaptam néhány fiatal sráctól, akik csodálattal beszéltek hű barátomról, ami büszkeséggel töltött el. Talán már még sem olyan forró fejű, mint régen. Úgy látszik az idő rajta is nyomott hagyott valamilyen szinten. Ezen jót mosolyogtam. A fiataloknak köszönhetően nem tartott sokáig míg megtaláltam a tisztást a rajta állott takarékos kis házikóval. Bekopogtam.

– Igen? Miben segíthetek? Eltévedt tán? – meglepetésemre egy fiatal, hosszú fekete hajú, nagyon szép lány nyitott ajtót. Hirtelen azt hittem, hogy mégis eltévesztettem a házat. De aztán farkasszagot éreztem és ez elbizonytalanított.

– Elnézést kérek, talán rossz helyen járok. – néztem körbe. Ekkor a lány arca elfehéredett, a szeme rémülté vált és elkezdett befelé hátrálni. – Jól van? – kérdeztem kedvesen, de ahogy közelebb mentem egyre rémültté vált. Hirtelen nem értettem mi baja lehet, aztán bevillant, hogy a ház tele van farkasszaggal, tehát ez a lány minden bizonnyal tud rólunk és felismert. Ezen a helyen ugyanis fölöslegesnek tartottam a kontaktlencsét, mint amikor suliba járunk. Ott eléggé gyanúsak lennénk, ha meglátnák vörös szemünket. – Ó! Sajnálom, ha megijesztettem. Nem állt szándékomban. Én csak egy barátomat keresem. – mondtam kedvesen, de nem sikerült megnyugtatnom.

– Ne jöjjön közelebb! – kiabálta, majd eszeveszett sikításba kezdett. – ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Jake! – aztán elhangzott legjobb barátom neve. – Segítség! – hiába mondtam neki, hogy tőlem nem kell félnie, nem fogom bántani, nem nyugodott meg, de így legalább biztos lehettem benne, hogy Jake-kel találkozni fogok. Nem is tellett bele sok időbe és az egész falka, sőt még annál is többen, megjelentek. Jake azonnal a lányhoz sietett.

– Édesem! Mi a baj? – édesem? Engem megleptek ezek a szavak. Soha egy szóval nem említett semmilyen lányt, amikor beszéltünk telefonon.

– Vámpír! – mutatott rám. Érdekes módon eddig még nem vettek észre, pedig elég jellegzetes a szagom. Biztos jobban aggasztotta őket a lány állapota. De most mindenki ugrásra készen rám meredt, mert bizony nem mindenki jött emberi alakban.

– Bella! – nézett rám Jake értetlenül.

– Ne haragudj! Szólnom kellett volna, hogy ma meglátogatlak. Sajnálom a felfordulást, amit okoztam. – mondtam teljesen őszintén.

– Nincs semmi baj! Nem a te hibád. – a farkasok részéről a kedélyek lecsillapodtak.

– Bella? – viszont a lány még ellenszenvesebb lett. Nem volt kétséges, hogy ő ismer engem. Én azonban ezt nem mondhattam el őróla.

– Sajnálom szívem! Tudom, hogy szólnom kellett volna róla, hogy Bella és a családja visszatért Forks-ba, de olyan gyorsan történt minden.

– Pedig akkor elkerülhettük volna ezt a kellemetlenséget. – nevetett fel Jared. – Helló Bella! – ölelt meg, még a levegőbe is felemelt.

– Nem is mertük remélni, hogy ilyen hamar meglátogatsz minket. – mondta Embry.

– Pedig tudjátok mennyire szeretlek titeket. – mosolyogtam rájuk. – De azt hiszem Jake tartozik egy alapos magyarázattal. – karba fontam a karomat és úgy vártam, hogy belekezdjen a dologba.

– Ez így van, úgyhogy akkor mi nem is zavarnánk. – szólított fel mindenkit távozásra Quil. – Később azért benézhetnél hozzánk is, nemcsak Jake-hez. – mondta tettetett felháborodással, majd távoztak is. Hárman maradtunk.

– Sajnálom Bella! – hajtotta le Jake a fejét a megbánás jeleként. – De nem tudtam hogyan mondjam el, nem tudtam hogyan fogadod majd a dolgot. – közbeszóltam volna, de inkább megvártam, hogy befejezze. – Ő itt Selena Black, a feleségem. – gyanítottam, hogy van valami köztük, de erre azért nem gondoltam. Váratlanul ért a dolog és ez ki is ült az arcomra. – Néhány évvel ezelőtt – kezdett bele a történetbe – újra iskolába kezdett járni az egész falka, mert egyre gyanúsabbá váltak a cél nélkül lézengő kamaszfiúk, így kénytelenek voltunk. És akkor ott megláttam Selena-t. Azonnal tudtam, hogy ő az igazi és belevésődtem, mert onnantól kezdve más se járt a fejemben csak ő. Minden percemet vele akartam tölteni minden önzés nélkül. Mi lehetett ez más, mint a bevésődés. Aztán, amikor nem tudtam mit tegyek, kiderült, hogy ő sem közömbös irántam és amikor eljött az idő felfedtük előtte a kilétünket. De a szülei miatt kellett pár évet várnunk míg összeházasodhattunk. Ennyi a történet. Tudom, hogy most dühös vagy, amiért nem szóltam, de tudtam, hogy mindent kockáztatnál és idejönnél megnézni, hogy tényleg megfelelő-e számomra a lány. De túl korai lett volna, meg aztán Selena tud mindent a kapcsolatunkról és nem igazán kedvel.

– Valóban idejöttem volna Jake, ebben nem tévedsz. Mert kíváncsi lettem volna, hogy valóban boldog vagy-e és a megfelelő lénnyel. És ha ezt látom, az évek során sokkal nyugodtabb lettem volna, hogy legalább a te sorsod végre rendben van. Nem értem miért féltél elmondani, hisz nekem az a fontos, hogy boldog légy és ha az vagy, akkor én is az vagyok. – odamentem megölelni. Selena olyan szemeket meresztett rám, mint, aki mindjárt megöl. Jake szorosan ölelt magához. Velem ezt megtehette, de kételkedtem abban, hogy a feleségével is. Miután eleresztettük egymást Selena-hoz fordultam. – Tőlem nem kell félned és a családomtól sem. Jake-kel nagyon régi barátok vagyunk, sokat köszönhetek neki, de barátnál többet soha sem éreztem iránta és ez most sincs másként. Egy láthatatlan kötelék van köztünk, amit semmi sem szakíthat el, ahogy köztetek is és én nem akarok ennek útjába állni. Ha nem is érzem, elmondásokból tudom, hogy mit jelent az, amit Jake érez irántad, sokkal erősebb, mint bármi és semmivel nem kockáztatnám, hogy elveszítsem Jake-t és remélem ez neked sem lesz ellenedre és jó barátok lehetünk.

– Köszönöm, de vannak barátaim. – kedvességem ellenére hűvösen és ridegen viselkedett velem továbbra is. Féltem, hogy ez Jake-kel való kapcsolatomba kerülhet. Talán ezért is nem merte elmondani.

– Ne haragudj, soha nem szokott ilyen lenni. – szúrósan nézett a lányra, pedig ő csak védte, ami az övé.

– Semmi baj! Megértem. Jobb ha most megyek. Megtennéd, hogy kikísérsz. – láttam, hogy Selena szorosan fogja a kezét és nem akarja elengedni. Féltem, hogy ebből még lesznek bonyodalmak bőven. Ha egy nő féltékeny, képes bármire. – Jake! Nagyon örülök, hogy boldog vagy, tényleg. – mondtam neki mikor kint álltunk az ajtó előtt. – De félek, hogy ez kettőnk közé fog állni.

– Ne mondd ezt Bella!

– Te is tudod, hogy így van. Selena féltékeny rám, pedig semmi oka rá, és ha egy nő féltékeny, bármire képes. És mindketten tudjuk, hogy, amit iránta érzel sokkal erősebb. Most már értem miért nem akartad eddig elmondani. De hidd el, ha úgy alakul, megfoglak érteni. – nem szólt egy szót sem. – Most megyek. – megpusziltam, majd elindultam hazafelé.

– Szeretlek. – mondta Jake.

– Én is szeretlek. – válaszoltam, majd eltűntem a sűrű erdőben és szélsebesen hazafelé vettem az irányt. Nem tudtam mennyi időnk lehet még Jake-kel és mit fog tenni Selena, de minden percet ki akartam használni addig, amíg lehet.

Ryan már türelmetlenül várt az ajtóban.

– Merre jártál? – tette fel a kérdést türelmetlenül.

– Te is tudod édes, hogy merre. – mondtam neki szenvtelenül.

– Én ezt nem fogom bírni. Minden egyes alkalommal szétvet az ideg és attól félek mikor jönnek röhögve közölni, hogy cafatokban megtalálunk az erdő mélyén. – remegett a dühtől.

– Eltúlzod.

– Nem hinném. Gondolj csak bele, te milyen ideges lennél ha ezt valamelyikünk csinálná. Te még ennyire sem lenné képes türtőztetni magad, akármilyen nagy is az önuralmad, mert tudjuk, hogy mindenkiénél nagyobb, ezt nem egyszer bebizonyítottad, de ha a családról van szó, nem ismersz lehetetlent. – tudtam, hogy igaza van, még sem voltam hajlandó erről vitát nyitni.

– Na mi van? Indulhatunk végre vadászni? Csak rád vártunk húgi.

– Ne is hallgass Domira Bella. Mindannyian megértjük, hogy neked most nem olyan egyszerű ez a helyzet. – vigasztalt Tami. Ő az, aki leginkább tisztában van a helyzetemmel, tehát ő tud a leginkább megérteni.

– Nekem aztán tök mindegy, csak induljunk már, mert éhen halok. – hördült fel Dean.

– Ne türelmetlenkedj már! – szólt rá Von. – Amúgy sincs kedvem állatok vérét szívni. Friss emberi vérre vágyom. – ha alkot, akkor mindig ilyen.

– Pont te, amikor mindig olyan önmegtartóztató vagy? – röhögtek fel a fiúk egyszerre, mint akik nem ismerik eléggé bátyjuk természetét.

– Mi lenne ha befejeznétek és végre indulnánk? – türelmetlenkedett Benji. A depressziója még nem múlt el és a farkasokkal zsúfoltság sem tetszik neki, így csak fokozódott rossz hangulata.

– Elég legyen most már! – jelent meg apa, aki azonnal rendet teremtett. – Nekem sem tetszik Bella, hogy egyedül mászkálsz a farkasok közt. Legalább lenne valaki, aki elkísérhetne, főleg most, hogy megszaporodtak.

– Nem kell aggódni apa! Nekik köszönhetem, hogy a családhoz tartozhatok.

– Akkor sem bízom bennük. De ezt ráérünk később megbeszélni, most pedig induljunk, mert mindenki éhes.

A hegy lábához mentünk, ahol elég sűrű volt az erdő, így jutott vad mindenkinek. Most nem volt kedvünk túl hosszú utat megtenni és ha ember vért akartunk volna elég messzire kellett volna mennünk, hogy mind a két falkától és a területüktől kellő messzeségbe kerüljünk.

Mi egy tisztáson voltunk. Hirtelen furcsa, szag csapta meg az orromat.

– Mi a baj? – magam sem tudtam, de hirtelen rossz érzés fogott el. Úgy éreztem most azonnal menekülnöm kell. Vámpírlétem alatt ilyet soha sem éreztem, így még jobban bepánikoltam és ettől leblokkoltam – Valami baj van! – hirtelen mindenki körülöttem termett, pedig az erdő különböző részein vadásztak. De én csak az erdő sűrűségét figyeltem.