14. fejezet - Az idő múlása (III. rész)

Jó lett volna bizonyos dolgokra emlékezni és 

bizonyos dolgokat elfeledni, de nem lehetett, 

mert az idő életnyi pocsolyájában múlhatatlanul 

ott voltak tündéri szigetek és rothadó zátonyok,

melyek egyszerre és egymás mellett mulatoztak, 

ha az emlékezet kinyitotta vaksi szemét.

Fekete István

 Sziasztok! Újra itt a friss. :) Remélem tetszeni fog :) Kérlek írjatok véleményt! Nagyon érdekelne mit gondoltok. :) A szövegben szereplő képekkel azt szerettem volna ábrázolni, hogy Bella milyen változásokon ment át, illetve megy át. Remélem jól érezhető és kivehető volt ez, és az ebben rejlő állapot is. Na, most lehet kicsit bonyolultan fogalmaztam. :) Remélem azért érthető volt, mire is akartam kilyukadni :) Amúgy nem sokára kiderül az a nagy TITOK, ami ez elején egyszer kétszer fellebbent, de el lett kendőzve, mert nem volt még itt az ideje a kiderülésnek. Kicsit lehet furán fog hangzani, mert egyáltalán nem volt róla szó, nem szerepelt. Majd kiderül. Még pár fejezett és lehullik a lepel. Aki nem emlékszik miről is van szó, az olvassa el a Bella átváltozása előtti részeket. Abban van elejtve egy két megjegyzés ezzel kapcsolatban. Remélem nem árultam el túl sokat és majd meglepődtök :) Addig is jó olvasást ehhez a fejezethez mindenkinek! Puszi! Zora

Soha nem hittem volna, hogy lehetek annyira boldog, mint amilyen most vagyok. Mikor Bellát megismertem, azt hittem életem sötét foltja lesz, hisz akkor még csak ember volt. Nekünk, vámpíroknak embert szeretni, rosszabb a halálnál. De ez már akkor sem érdekelt. Úgy vonzott, ahogy senki. Vérének csábítása teljesen elvarázsolt. Soha nem gondoltam, hogy létezhet ilyesmi, de saját bőrömön tapasztaltam. Az igaz szerelem kopogtatott az ajtómon. Résen voltam és nem hagytam elmenni.

A szerelemmel járó szenvedés abban a pillanatban megszűnt, amikor Bella – a családomnak köszönhetően – vámpír lett és úgy döntött velünk marad. Életem legszebb pillanat volt az. Bár kicsit furcsállom, hogy azóta is egy vérfarkas a legjobb barátja, hisz ősi ellenségeink, de nagy ritkán azóta is szoktak olykor-olykor beszélni. Neki mindez természetes. Minden, ami egy normális vámpírnak különös, neki az a normális. Már emberként is más volt, különleges. Vámpírként még inkább az lett. Holdfény a sötétségben. Ragyogó, fénylő, sima bőre még most is az őrületbe kerget.

Ő az egyedüli a családban, aki a vámpírlét előnyein kívül különleges képességgel is rendelkezik. Pontosan még nem tudjuk mi ez, ugyanis nem vagyunk tudósok, de az elméje már sokszor védett meg minket olyan támadásoktól, amelyek természetfelettiek voltak, amik ellen nem volt elegendő a puszta erő. A vámpíroknak ez egy plusz adottság – nem elég, hogy gyorsak, vérszomjasak, hallhatatlanok és a világ legveszélyesebb ragadozói vagyunk –, hogy az emberi létükben is különleges embereknél kialakult képesség, például empátia, az átváltozásuk után felerősödik és ezáltal még veszélyesebbé teszi néhányunkat.

Bella kevés ember vért iszik, akkor is csak olyanokét, akik megérdemlik gonosz cselekedeteik miatt. Nem akar szörnyeteg lenni, ugyanakkor állandóan nem teheti meg, hogy állati véren éljen, hisz van, hogy zsúfolt nagyvárosokban telepszünk le, ahol közel s távol egy fás terület sincs. Igaz, ő képes minél messzebbre elmenni, hogy erdőt találjon. De néha rá is rájön a lustaság, pedig imádja a száguldást, a sebesség mámorító érzését. Oda van azért, hogy nem kell órákig emberi tempóban gyalogolnia, ha elakar valahova menni. Viszont a legtöbbször autóval közlekedünk. Ezzel is próbálunk beilleszkedni és elvegyülni az emberi társadalomba. A nagyvárosokban amúgy sem lehet csakúgy, szabadon futkározni. Ezt inkább erdős területeken élvezhetjük. Ez is közre játszik abban, hogy az ilyen helyeken Bella sokkal jobban érzi magát. De mindannyian, mert önmagunk lehetünk, nem kell bujkálnunk.  

Mikor jön el azaz idő, amikor a vámpírok a társadalom megbecsült tagjai lesznek? Valószínű soha. Addig jó a világnak, amíg nem tud létezésünkről. Különben elszabadulna a pokol. Azt pedig senki sem akarja.

Bella mellett az élet csupa öröm. Mindig tud valami meglepetést okozni. Ráadásul Dean és Domi viccelődéseit is mindig olyan jól kivédi, aztán a legváratlanabb pillanatban visszadobja a labdát. Élvezet nézni, ahogy a végén ő játszadozik velük. Persze soha egyikük sem sértődik meg. Élvezik az egymással való játékot és jókat szórakoznak közben. Mindezek nélkül ez a hosszú élet, dög unalmas lenne.

Bella az első perctől kezdve családtagnak számított és ennyi idő után olyan, mintha mindig is közénk tartozott volna. Ő is apának és anyának hívja Marco-t és Terry-t, ahogy mi is.

Az iskolákban jól veszi az akadályokat és főiskolára is mindig bejut, ha jelentkezik. Tamival igazi húg-nővér viszony alakult ki köztük. Egyben a legjobb barátnők is, mindent egymással beszélnek meg. Főleg csajos ügyeket és minket, pasikat is egymással beszélnek ki. Legalábbis remélem, hogy csak minket és más pasik nincsenek az életükben. De azt hiszem, azok a srácok addig élnének. Szerencsére ilyen veszély biztosan nem fenyeget. Még egyiküket sem csábította úgy ember vére, mint az övé engem. De kétlem, hogy az illető életben marad ez esetben. Azért remélem soha nem is fog előfordulni.

Az illata azóta még fenségesebb. Úgy feltud izgatni, hogy sokszor házakat döntenék romba.

Az, ahogy a suliban a srácok rá néznek, megőrjít. Legszívesebben ott helyben végeznék az összessel. Hála az égnek nem törődik a fürkésző tekintetekkel. Mióta vámpír lett nem törődik az emberi szükségletekkel, kivéve a testi élvezetekkel. Ezektől nem hajlandó megválni, de melyikünk igen. Ez az egyik legjobb dolog a vámpírságban. Olyan élvezetet nyújt, amit emberként soha nem lennél képes megtapasztalni. Talán, ha együtt vagy egy vámpírral, de még úgy sem igazán, mert óvatosnak kell lennie, nehogy kárt tegyen benned. De, ha mindketten azok vagytok, akkor az ilyesmire nem kell figyelni, önfeledten élvezhetitek egymás társaságát.

Bella észveszejtően szexi. Mindig is az volt, de ezt most már nem fél megmutatni. Az átváltozással nőtt az önbizalma és változott az ízlése. Szereti a szexi ruhákat és imádja őrületbe kergetni a pasikat. Főleg azzal, hogy elérhetetlen számukra. Már csak azért is, mert velem van. Előnyben részesíti a rövid, feszes ruhákat, amiben jól kivehető az alakja és megmutathatja formás lábait.

Képességek nélkül is érzem mennyire irigyelnek, amikor együtt jelenünk meg valahol és közben fogja a kezemet. Ilyenkor tudatosul általában mindenkiben, hogy hozzám tartozik és semmilyen próbálkozással nem tudnak szétválasztani minket. Nem tudom honnan jött ez az egész változás, amit kifejezetten szeretek, bár szerintem igen csak nagy szerepe lehet benne a régi vámpír pasijának, Edward Cullennek. Ki nem állhatja ezt a témát, ezért nem is forszírozom. Velem van és kész.

Általa Tami is sokkal magabiztosabb lett, amiért Jami nagyon hálás neki. Benjit szintén az ujja köré csavarta. Imádja, már nem szomorú állandóan. Élvezi, hogy az öccse lehet. Színt vitt unalmas hétköznapjainkba.

Most már ők ketten és anya állnak a védelem középpontjában. Igazi klán vagyunk, aki ki áll tagjai mellett és nem hagyja, hogy bármelyiküknek baja essen. Ez nálunk jobban ki van élezve a lányokra. Nő tagjaink megközelíthetetlenek és elérhetetlenek. Aki packázik velük, az megbánja és nem épp kíméletes módon. Nem mintha nem tudnák megvédeni magukat, de nálunk ez a szokás és általában engedik is.

Nemrég Franciaországban, Párizsban, a szerelem városában töltöttünk egy kis időt. Gyönyörű város, de Bella ki nem állhatta, mert csak este tudtuk elhagyni lakhelyünket. Ezért egy hétnél nem is maradtunk tovább. Hosszabb távon úgyis elviselhetetlen lett volna.

Most épp nem vagyunk úton, ami nagy csoda, mert ez előtt egyfolytában mentünk, pedig régen volt, hogy elég sokáig egy helyben maradtunk, de nagyon sokáig nem tartózkodtunk hosszabb ideig sehol. Kicsit hiányzott is ez a fajta állandóság, ugyanakkor jót is tett az állandó változatosság. Ezzel csak az volt a probléma, hogy iskolába sem jártunk túl sokáig sehova.

Jelenleg egy ideje nem mozdultunk. Brüsszelben vagyunk. Itt kezdtük az iskolát, amit hamarosan be is fejezünk. Benjinek ez még plusz 1 év, aztán tovább állunk, de az is lehet azt már nem várjuk meg. Néha előfordul, hogy miután mi hárman, Tami, Bella és én végeztünk, azonnal távozunk. Ilyenkor ismét mindenkinek elölről kell kezdenie a sulit. Illetve mi másodikban, Benji pedig elsőben kezd. Azért általában az a menet, hogy ő is érettségizik, sőt, néha még főiskolát is elszokott végezni, ahogy mi is. De van, hogy érettségi után rögtön újra elölről kezdjük az egészet. Ez a kedvünktől függ meg, hogy éppen hova költözünk.

A suli, ahova most járunk, nekem nem igazán jön be. Alig várom, hogy tovább álljunk. Maga a környezet, az emberek idegesítenek. És ahogy nap, mint nap Bellára meresztgetik a szemüket évek óta ugyanúgy – vagyis mióta idejárunk – kikészít, pedig tudom, hogy nem kéne törődnöm vele, ő sem teszi. Nem tehetek róla, egyszerűen nem bírom elviselni. Még szerencse, hogy nem látok bele a gondolataikba.

−Ryan! Minden rendben? – a folyosón sétáltunk kézen fogva a következő óránkra. Már csak pár hónap volt a tanításból. Tami mellettünk jött. Benjivel majd ebédnél találkozunk.

−Persze. Csak alig várom, hogy vége legyen a tanévnek és szabaduljunk innen. – Bella már iszonyúan jól ismer, így előtte soha semmit nem tudok leplezni. Szó szerint hazudni nem vagyok képes, mert azonnal rá jön. Mindig is jó emberismerő és megfigyelő volt. Bármelyikünket azonnal hazugságon tud kapni, ezért próbálkozni sincs értelme.

−Ne is mondd! Ezek után szeretnék végre egy kicsit pihenni és egy darabig hallani se akarok iskoláról. – jó is lenne, de nem hiszem, hogy anyáék belemennének ilyesmibe. Nagyon komolyan veszik a látszatot és a szabályokat, ebbe pedig az iskola is beletartozik.

−Szép kis álom, igaz Bella? – értett egyet Tami.

Az biztos, hogy nehéz az állandó iskolaváltás. Nemcsak nehéz, de fárasztó is. Pont ezért járunk más államok iskoláiba is. Mások az iskolarendszerek, amik kihívást jelentenek, új fajta tanulás módokat, témaköröket, ismereteket. Nagyobb az esély, hogy valami újat tanulhatunk.

−Sziasztok! – jelent meg az iskola aktuális szépfiúja. Mindenhol kell lenni egynek. Nélkülük már nem is iskola az iskola. Ugyanígy van a lányoknál is. – Nemsokára vége van a sulinak és eszembe jutott, hogy mi még soha sem randiztunk. – azt hittem azonnal lecsapom a földre és jól beledöngölöm. Bella szorosan fogta a kezemet. Mosolyogva várta a folytatást. Tami is kuncogott mellette. Én viszont egy cseppet sem találtam viccesnek. Itt állok mellette, én, a pasija, és van képe óriási vigyorral a képén ilyennel ideállítani. Azt hittem felrobbanok a dühtől. Talán még a szemem is elsötétült, ami önmagában is rémisztő. – Mi lenne, ha ezt most bepótolnánk? – nem hittem a fülemnek. Igyekeztem visszafogni magam.

Nem hiába nem barátkozunk senkivel. A legtöbben messziről elkerülnek, mivel félelmetesnek tartanak, de mindig akadnak kivételek.

−David! – felcsillant a szeme, hogy Bella tudja a nevét. Kérdőn néztem rá. – Mi nem véletlenül nem randiztunk soha. Látod! Ő itt a pasim, akit nagyon szeretek, és ha most nem tartanám vissza, rég rád vetette volna magát, hogy móresre tanítson, ezért a szemtelenségért. – mondta Bella lágy, dallamos, nyugodt hangon, ahogy a gyilkosok teszik mielőtt végeznek áldozatukkal. De ettől a srác még nem ijedt meg. Az én jelenlétem nem volt rá hatással. – Aztán ott vannak a bátyáink, akik szintén becsatlakoznának a pépesre verésedbe. – mutatott az épp felénk tartó Deanre és Domira. Az ő látványuktól már kissé elsötétült az arca. Bella ezt olyan jól tudja csinálni. Lassan hozza a frászt az emberre. – És ott van még az öcsénk is, aki szintén bármikor itt lehetne, mivel idejár suliba, aztán ne is beszéljünk az otthon lévő bátyáinkról. Mint láthatod eléggé népes a családunk és nem szeretjük a betolakodókat. Gondolom ezek után te is rájöttél, ostobaság lenne, ha randiznánk. – mindezt halálos nyugalommal adta elő. A srác magabiztossága eltűnt, azt se tudta hova kapjon. Inkább gyorsan lelépett a kíséretével együtt. – Látod! – fordult felém kedvesem. – Nem volt miért aggódnod. – lágy csókot lehelt az ajkamra.

−Nem is aggódtam. – füllentettem, aminek nem volt értelme. Pontosan tudta mi az igazság.

−Minden rendben, srácok? – odaértek hozzánk bátyáink.

−Persze. Bella megint simán elintézett mindent, mint mindig. – felelte a kérdésükre Tami.