4. fejezet - Nehéz ügy II. rész

 

 

Sziasztok! Bocsánat a késésért, de csak mára sikerült megcsinálnom. Szerintem nem is lett olyan jó. Kicsit elcsépelt, sok ismétléssel. Szóval nem tudom. Nektek mi a véleményetek? Várom a komikat :)

Annyira rossz látni, hogy mennyire szenved Edward. Jaspernek meg lelkiismeret furdalása van a történtek miatt. Pedig mindenki próbálja nyugtatni, hogy nem az ő hibája volt. Edward sem haragszik rá. Szerinte előbb-utóbb ez úgy is megtörtént volna. Mindenkinek nehéz. Bella már családtagnak számított és Edward makacssága miatt most elveszítettük családunk egyik tagját. Egyedül Rose örül a helyzet alakulásának. Soha nem szerette igazán Bellát. Féltékeny is volt rá, mert Edwardot jobban érdekelte, mint ő. Nem tudom miért, hisz neki ott van Emmett, akit nagyon szeret. Nem hiszem, hogy a testvéri szeretetnél bármi többet érezne Edward iránt. Csak a hiúságát sértette az, hogy Edwardnak, aki vámpír, jobban kellett egy ember, mint egy maga fajta. Soha sem fogom megérteni ezt. Edward döntését se az ügyben, miért hagyta el szerelmét. Lett volna más mód, hogy vele lehessen. Olyan makacs tud lenni. Senkire sem hallgat. Ki tudja, mit tenne, ha egyedül hagynánk. Szerencsére Esme és Carlisle ragaszkódnak hozzá, hogy vele tartsunk. Őket pedig a bátyám nem akarja megbántani. Így, ha nehezen is, de elvisel minket. Megértem, hogy jobban vágyik egy kis magányra, mint az állandóan őt nyaggató családjára. De így a legjobb mindenkinek. Egy család vagyunk. Nekem is iszonyúan hiányzik Bella. Testvéremként szerettem. Borzalmas, hogy egy baleset miatt, így alakultak a dolgok. Meg is értem szerelmemet. Teljesen ki van akadva emiatt.

−Jasper! Jól vagy? – mentem oda hozzá, miután reggelről megint jól kivitatkoztuk magunkat Edwarddal. Biztos elege van az egészből. De talán meggondolja magát. Viszont igaza is van abban, hogy lehet Bellának ez a legjobb. Nem tudom. Soha nem lesz már olyan, mint régen volt. Tudom, hogy Edward azt hiszi, hogy Bella felejteni fog és a végén minden olyan lesz, mintha soha se zavarta volna meg az életét. De akkor nem ismeri eléggé. Edward mindennél többet jelentett neki. Nélküle soha sem lesz igazán boldog. Ezt próbálom nap, mint nap tudtára adni, de falra hányt borsó minden szavam. Pedig még Emmett is győzködi.

−Jól vagyok Alice! Ne aggódj! – mondta szerelmem. Már hogy ne aggódnék. Egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki jól van.

−Beszélned kéne Edwarddal! – mondtam végül. Igaz, hogy Edward is állandóan mondja, ne hibáztassa magát, de még nem ültek le megbeszélni ezt az egészet. És amíg ez így marad, Jasper lelkiismeret furdalása nem fog csillapodni.

−Talán igazad van. – nem tudom miért csinálja ezt és miért nem ül le vele. Edward nem haragszik rá. Nem győzzük állandóan ismételgetni. Akkor meg? Mi az oka, hogy fél vele beszélni? Ez az egész kezd már az idegeimre menni.

−Nem talán. Biztosan. Jasper! Csak akkor fogsz megnyugodni, ha tisztázzátok ezt a dolgot. Nem, mintha nem mondta volna már el többször, hogy nem a te hibád. – bújtam oda hozzá. Utálom ilyennek látni. Mindkettőjüket nagyon szeretem és ez a feszültség nem tesz jót a légkörnek. Így is elég nyomasztó ez az egész. Nem kell, hogy még köztük is feszültség legyen.

−Rendben. Beszélek vele. – puszilta meg a fejem búbját. Még jobban öleltem magamhoz. – Merre van most?

−A reggeli vitánk után elment. Pillanat! – gondoltam megnézem merre jár. – Az erdőben van. Végre rászánta magát a vadászatra. – ettől megkönnyebbültem. Annyira sötétek voltak a szemei. Így járni emberek között nem éppen veszélytelen. Most, hogy Bella miatt nem kell erre oda figyelnie, elhanyagolta magát. Jasper csak bólintott, majd elment. Úgy örülök, hogy végre tisztázni fogják ezt a dolgot. Talán Jasper is nyugodtabb lesz. Nekem sincs könnyű helyzetem. Nem tagadhatom tovább, aggódtam Bella miatt. Nagyon is. És tudom, Edward gyanakszik, valamit titkolok előtte. Igyekszem a jelenlétében elrejteni a gondolataimat. Hát persze, hogy gyanakszik. A gondolatterelés épp eléggé feltűnő, hogy észrevegye, valami nem stimmel. Két dolog is van, amit nem mondtam el neki. Nem szép tőlem ez igaz. Csak félek, még jobban felkavarnám őt. Szeretném megkímélni amennyire csak lehet.

Az egyik dolog, hogy Edward megkért kísérjem figyelemmel Bella sorsának alakulását. Amit én meg is tennék, csak az a nagy helyzet, nem látom őt. Nagyon bosszantó, bár tudom az okát. Bella Jake-kel van, és emiatt kiesik a látószögemből. Ami azt illeti Jake állandóan vele, ami jó, mert így van, aki vigyáz rá és megvédi, ha kell. De én meg emiatt kénytelen vagyok hazudni Edwardnak, amit nagyon utálok. Mi mindig őszinték voltunk egymáshoz és ez iszonyúan nehezemre esik. De ezt semmiféleképpen nem oszthatóm meg vele. Ki tudja, mit tenne akkor. Szóval ezt biztos nem közölhetem, csak még jobban nyugtalankodna. Nem, nem, nem. Így kénytelen vagyok mindig azt mondani jól van, bár igazság szerint nem tudom, de ezt még sem mondhatom, mert ez nem vezetne semmi jóra. Már így is gyanakszik, de remélem, azt hiszi, azért nem mondok konkrétumot, hogy ezzel ne okozzak neki még nagyobb fájdalmat. A másik dolog, hogy emiatt a szokottnál is idegesebb voltam, ezért úgy döntöttem saját szememmel nézem meg jól van-e. A mi gyorsaságunkkal pár óra alatt megjártam és hát, amit tapasztaltam egyáltalán nem tetszett. Legalábbis az elején. Bella nem volt valami jó állapotban ezt rögtön láttam, de muszáj volt türtőztetnem magam, oda ne rohanjak és ne cipeljem el Carlislehoz, hogy vizsgálja meg mi van vele. Erről is jobb, ha hallgatok Edward előtt. Csak még jobban gyötörné magát. Szerencsére senki sem vett észre. Nem is állt szándékomban szem előtt lenni, csak megakartam lesni minden rendben van-e. Jake minden percben vele van és vigyáz rá. Ez egy kicsit megnyugtatott. Az már kevésbé, hogy egy nálunk sokkal nagyobb vámpír család költözött Forksba. Gondoltam titokban kicsit utánuk járok. Nem szerettem volna, ha észrevennének. Azonnal feltűntek vörösen izzó szemeik. Megrémültem. Egyáltalán nem jó jel. Bella a falka védelme alatt áll, de számomra érthetetlen volt miért hagyták őket Forksban időzni. Ezelőtt mindig éltek-haltak a vámpíröldöklésért. Akkor most mi jutott eszükbe? Bevetettem legjobb módszerem ennek kiderítésére, mivel nem időzhettem itt túl sokáig. Bármikor elkezdhetnek otthon keresni. Megnéztem, mire számíthatunk tőlük. Nagy kő esett le a szívemről, amikor ellenséges szándékot nem tapasztaltam, bár a falka döntését azóta sem értem. Láttam náluk egy ugyanolyan szerződést, amit annak idején Carlisle is kötött a farkasokkal. Azt is láttam, a környéken nem vadásznak emberekre, nem akarnak szemet szúrni. Oké, akkor velük sem lesz gond. Ha még is, akkor ott a falka, így Bellára sem jelentenek veszélyt. Bella jelenleg Samék házában tartózkodik, bár nem értem miért nem Charlieval van. De megnyugodtam, hogy a saját szememmel láttam minden rendben van. De Edwardnak továbbra sem árulhatom el, hogy nem látom őt. Folytatnom kell, amit eddig is és azt mondani jól van. Ha azt akarja, hogy Bella boldog legyen, jobb ha az ilyesmit nem tudja. Viszont valamit mondanom kell, hogy a gyanakvását eloszlassam. Ez a másik ügy talán nem annyira vészes. Azért jobb, ha megnézem hogyan fog rá reagálni. Oké. Nem lesz vészes a helyzet. Csak Bella miatt lesz egy kicsit zaklatott. Sikeresen kell érvelnem.

Miután végig gondoltam még mindig bizonytalanul indultam az erdőbe. Jasperrel már végeztek. Elég jól alakult a dolog. Jasper nyugodtabban távozott, de kell még neki pár nap. Útközben még vaciláltam, mit is csináljak, vajon jól teszem-e ha megosztom vele ezt az információt. Valami magyarázattal azonban szolgálnom kell. Csak bátorság. Elég jól fogja fogadni. Összeszedtem minden bátorságomat és kiléptem a fák mögül a rétre. Edward éppen jól lakottan élvezte a csendet és a nyugalmat. Röstelltem, hogy megzavarom, de most vagy soha. Evés után általában nyugodtabb.

−Minden rendben Alice? – nem tudom, mit árulhatott el az arcom. A gondolataim túl sokat nem. Kicsit kuszák.

−Igen. Minden oké. – nem tudtam hogyan kezdjek hozzá. Zavarom csak nőtt az arcát látván. „Nyugalom! Jól fogja fogadni.” Nyugtatgattam magamat.

−Alice! Nyögd már ki! – kezdte elveszíteni a türelmét.

−Nem tudom elmondjam-e. – félelem suhant át az arcán. Én még mindig kétségek közt őrlődtem. Vajon tényleg felzaklassam ilyesmivel?

−Kezdem elveszíteni a türelmemet. – igen. Muszáj lesz.

−Rendben. – most vagy soha. – De ne csinálj semmi őrültséget! – úgy láttam nem fog semmit csinálni, de azért jobb figyelmeztetni.

−Alice! – ordította teljesen kikelve magából. Nem kellett volna ennyire húznom az időt, mert most már dühös, ami nem jó.

−Új vámpírok költöztek Forksba. – hadartam végül egy szuszra. Vártam a reakcióját. Reméltem, az lesz, amire számítok. Megdöbbent a hír hallatán.

−Mi? – az arca a szokottnál is fehérebb lett.

−Igen. – erősítettem meg előző szavaimat. – Nem rég költöztek oda. A családjuk nagyobb, mint a miénk.

−Ezt nem hiszem el. Hogy lehetséges ez? – jó kérdés. Magam se tudom. Míg oda nem mentem, nem is tudtam róluk. Ezt nem köthetem az orrára.

−Nem tudom. Csak annyit láttam, hogy sokan vannak és ők is az erdőben élnek, mint mi. – ez lényegében igaz is, csak éppen nem teljesen látomás szintjén. Igaz megnéztem őket,mit várhatunk tőlük, de ha nem megyek oda, fogalmam se lenne létezésükről, mert ugye Bellát nem látom, így értelme sincs próbálkoznom figyelni őt.

−Azért jöttem el, hogy Bella biztonságban legyen. De ezek után ez még se tűnik olyan jó ötletnek. – kétségek gyötrik. Engem is azok gyötörtek, ezért is mentem vissza megnézni helyesen cselekedtünk-e. Ebben még most se vagyok biztos, mert hát Bella állapota nem éppen kicsattanó. De még helyre jöhet. Jake segíthet neki.

−Bella biztonságban van. – értetlenül nézett rám. Muszáj megnyugtatnom, hogy józanésszel tudjon dönteni. Nem sietheti el. – Jake vigyáz rá. – ez az igazság és tudom, Edward ettől még, ha nem is kedveli őt, lenyugszik egy kicsit és ép elmével fog gondolkodni, helyes döntést hozva. Akárhogy dönt, az egész család mellette áll, ebben biztos vagyok. Ha vissza kell mennünk, visszamegyünk. De ha úgy gondolja Jake megfelelő védelmet nyújt Bella számára, akkor maradunk. Én annak örülnék, ha újra köztünk lenne, de a bátyámat is megértem. Bella érdekeit tartja szem előtt. – Ráadásul a falka a velük is szerződést kötött. – még nagyobb döbbenet ült ki az arcára. Talán ez is hozzájárul a megfelelő döntés meghozatalához.

−Vegetáriánusok? – erre a kérdésre nem számítottam. Szépen és egyszerre kell tálalnom nehogy ne hallgasson végig.

−Nem, de a nagy létszámuk miatt, hogy ne tűnjenek fel azon a helyen, ahol éppen élnek, nem vadásznak emberekre. Megtanulták uralni a szomjukat, ráadásul köztük is vannak iskolások. – furán hangzik és a nomádoktól elég meglepő is, főleg ilyen nagy populáció, hisz általában egyedül, vagy párokban járnak. De ők mások, egy család, mint mi. Ezt láttam rajtuk. Tény, hogy Forksra nem jelentenek veszélyt. Csak tisztes távolságban vadásznak, sőt még néha, ha úgy hozza az élet az állatokat sem vetik meg. Ebből is látszik, tényleg kerülik a feltűnést. Ez pedig jó. Csak Bella úgy vonzza a bajt. Remélem most az egyszer Jakenek sikerül rá hatnia és távol tudja tartani tőlük.

−Biztos, hogy Bella biztonságban van? – ez már a végszó. Azt hiszem Edwardnak sikerült döntenie. Tudja ő is, mit jelent Jakenek Bella és mellette boldog lehet. Ha pedig így van nem akarja újra feldúlni az életét, ha biztonságban van.

−Igen. – szóval ebben nagyon is biztos vagyok. – Semmiben sem voltam még ilyen biztos.

−Ugye szemmel tartod és ha bármi történik szólsz? – nem akarom letörni az illúzióit. Ez ügyben muszáj tovább rejtegetnem az igazságot. Éjjel-nappal Jake-kel van. Ennek következtében továbbra sem fogom látni és nem rohangálhatok mindig vissza meggyőződni jól van-e. De jobb, ha ő ezt nem tudja. Csak még jobban szenvedne. És már így is épp eléggé ki van. Nem kell még jobban gyötörnie magát. Idővel neki is könnyebb lesz.

−Persze Edward! Emiatt ne aggódj! – csak egy a gond ezzel az egésszel. Ha Jake társaságában éri őt valami, azt se fogom látni. Ez pedig egyáltalán nem tetszik és nem is jó. Edward is tudja, el fog jönni azaz idő, amikor elér az élete végére. De így nem lesz könnyű majd közölni, hogy megtörtént-e vagy sem. Talán jobb is így. Még nekem is nehéz ennek a gondolatát elviselnem, hát még bátyámnak. Nem tudom, hogy lesz. Ezt a döntését még nem hozta meg, de egy idő után talán belátja majd, ha mindig azt hallja jól van, nincs értelem figyelni őt. Az idő majd mindent eldönt. Nekünk abból van a legtöbb. Nincs más csak sodródni a számunkra kijelölt úton. Úgyse tehetünk semmit. Bella, immár Jake-hez tartozik. Ezt biztos Edward is tudja, azért nem rohan azonnal vissza, hogy maga védje meg. Most már nem a mi dolgunk. Nehezemre esik kimondani, de ez az igazság. Csak azt remélem Jake boldogabbá tudja tenni, nem úgy, mint mi. Itt a búcsú ideje. Ég veled Bella! Remélem jól alakul a sorsod. Ne feledd! Mindig szeretni fogunk. Hát jó. Erről ennyit. Ideje megkeresnem Jaspert. Remélem jól van.